IRKA 2013-2014. tanév 1. szám
COOLtúra
Mit is jelent ez a tanárszemmel? Nehéz megfogalmazni, mit is jelent számomra, számunkra Kisgyón. Hiszen oly’ régen kezdődött. 1997-et írtunk – többen a mai vasvárisok közül még meg sem születtek – amikor Szabó tanár úr, Bujpál tanár úr és jómagam beszélgettünk, és felmerült bennünk, hogy egyetemi mintára itt, a Vasváriban is legyen terepgyakorlat. Akkor még az erdei iskola kifejezést nem is ismertük. Jól emlékeztünk arra, hogy egyetemi éveink alatt mennyi tudással és élménnyel lettünk gazdagabbak a terepgyakorlatokon. Én a szegedi egyetemre jártam, és Tokaj-Hegyalján, a Bükk-hegységben, az Aggteleki-karszton és a mai Ukrajnában, a Krím-félszigeten töltöttem 2-2 csodálatos hetet az egyetemi évek alatt, kollégáim pedig a debreceni egyetem diákjaiként éltek át hasonló élményeket. Ez volt a kiindulási pont. Kerestünk egy megfelelő helyet. Ahogy így gondolkodtunk, eszünkbe jutott Kisgyón.
Ideális hely, amely távol van a lakott területektől – tudtuk, hogy a tábor nem lesz csendes – és szakmailag is tökéletes, hiszen a növényvilága tavasszal nagyon szép és látványos, geológiailag az ország egyik legismertebb feltárásának közelében van (Tűzköves-árok). A Gaja-patak élővilága is érdekes és az Országos Kéktúra útvonala mellett fekszik. Mi kell még? Már „csak” meg kell szervezni a tábort! És megszerveztük. Az első két évben a részvétel fakultatív volt, és így is majdnem teljes osztályok jöttek ki, pedig volt, hogy három napig esett az eső, és a körülmények sem voltak olyan jók a szállásokon, mint most.
2000 óta lett kötelező a részvétel az azóta erdei iskolává átkeresztelt háromnapos programon, ami azért nem csak a tanulásról szól, ugye? Remélem, ebben egyetértünk a már ott jártakkal, hiszen biztosan minden
ki őriz apró vidám emlékeket Kisgyónról, olyanokat is, amikről mi, tanárok nem tudunk, de ez nem baj. Nem csak tanulni megyünk Kisgyónba, hanem táborozni, kirándulni nappal és néha éjszaka is, vacsorát előkészíteni, fát gyűjteni és vágni, teríteni, mosogatni, tábortüzet rakni, énekelni, focizni, röplabdázni, pingpongozni, takarítani, felmosni. Néha BL döntőt is nézünk. Aztán azért is megyünk, hogy a tizedikes osztályok tanulói kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjenek persze valamennyire minket is, és mi is többet tudjunk meg róluk. Mai „modern” kifejezéssel akár csapatépítő tréningnek is nevezhetnénk ezt a pár napot.
Nemcsak egymás megismeréséről szólnak ezek a napok, hanem önmagunk megismeréséről is. Elárulom, hogy amikor először teljesítettük a „nagy” túrát, én is nehezen vettem az akadályt, nem voltam gyakorlott túrázó (ezt ma sem mondanám), de most visszatekintve, elég nevetséges, hogy valamikor ez a túra nagy feladat volt. Meg kell tanulnunk megküzdeni a körülményekkel, és persze saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is.
Mi is a meghirdetett célja egy erdei iskolának?
Ismerkedjünk meg a természettel! Ezt elég nehéz megvalósítani az iskola négy fala között, tehát vissza a természetbe! Sok diákon látjuk, másoktól halljuk, hogy mennyire keveset vannak kinn a természetben, így hát ők is ízelítőt kapnak belőle. Különösen igaz ez a városi gyerekekre. Magam is városban, Budapesten nőttem fel, jól ismerem ezt a helyzetet. A visszajelzésekből tudjuk, hogy sokak számára döntő jelentőségű volt ez a pár nap a pályaválasztásban, de nem csak ez a fontos. Az is eredmény, ha néhányan elhatározták, hogy ezek után eljárnak néha gyalogosan kirándulni, és az sem baj, ha ez csak évek múlva kezdődik el. Az is eredmény, ha néhány növényt, néhány kőzetet ezek után felismernek az egykori kisgyónosok, és az is, ha új barátságok, szerelmek szövődnek.
Pár szót az idei Kisgyónról is ejtenék. Kezdeném a rosszal. Idén az eddigi legrosszabb forgatókönyv alapján zajlott az erdei iskola. Eddig is küzdöttünk külső és belső „ellenszéllel”, de idén aztán ez abban csúcsosodott ki, hogy az A és D osztályok csak egynapos kiránduláson ismerkedtek a természet szépségeivel, de így a tábor„fíling” elmaradt. Sokan ki voltak akadva, hogy ez történt, pedig nem a mi hibánk. A B osztály az erdei iskolát összekötötte az osztálykirándulással, így ők két napot töltöttek odakinn. Folytatom akkor a jóval. A 10. (most már 11.) C osztálynak meg tudtuk rendezni a természettudományos osztályok számára immár szokásos négynapos tábort, szerencsére ez jól sikerült, zökkenőmentesen zajlott. Idén először az osztályfőnökök is bekapcsolódtak a munkába, elkísérték osztályaikat, bár nem mindenki… Szintén a jó hírekhez tartozik, hogy Bujpál tanár úr nyugdíjba vonulása után az új tanárnők, Bukorné Bamberger Zsuzsanna és Holmanné Zimmermann Julianna tanárnők gyorsan és hatékonyan illeszkedtek be a programba. Ezek után azt hiszem, nem maradt más hátra, mint előre tekinteni 2014 májusára. Pillanatnyilag nem tudunk semmi biztosat az erdei iskoláról. Egyrészt az is bizonytalan, hogy jól bevált szállásunk, a TeTeTe által üzemeltetett Gyöngyvirág kulcsosház tud-e fogadni bennünket (pályázatot írtak ki az üzemeltetésre, de még nincs döntés), másrészt nem tudjuk, hogy az „ellenszél” mennyire lesz erős…
Baranyai László